"Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksirásként, mint a végitélet,
mikor a bárány elkiáltja magát "
/Philinszky János: Egy titok margójára/

 

Íme, én lennék az a bűnös, aki ezt a honlapot szerkeszti. 1988-ban születtem, és itt élek Bács-Kiskun megyében egy kis faluban, és Kecskemétre járok iskolába, immár harmadik éve. Igazán nehéz így írnom magamról. Mármint bármit leírhatnék, simán elhinnéd, mivel úgysem ismersz. Ha pedig mégis... Igen, itt vannak a problémák. Nem mondom el senkinek szívesen, hogy az ezoterikus dolgok mélyen foglalkoztatnak. Ugyanis a legtöbb ember azt gondolja, hogy egy hülye kis liba vagyok, aki látott a Bűbájos Boszorkákból egy részt, és ezentúl a Női Magazin* ezoterikus melléklete szerint élem az életem. Sajnos még egyenlőre nem sikerült legyőznöm a szorongásaimat ahhoz, hogy bátran akármit leírjak magamról, hiába nem tudna vele senki visszaélni...

Szóval, egy kis faluban nevelkedtem fel, a természet közvetlen közelében. Mindig rengeteg állat és növény vett körül, a mai napig nem tudnék városban egy panelban csupán egy tv társaságában élni. Mindig nagyon szerettem a meséket, és nagyon érdekeltek a legendák, mítoszok, így a történelem is. A mágiával egy úságcikk révén kerültem kapcsolatba, amelyet egy wicca lány írt, hogy az átkok mindig visszatérnek a kimondójukhoz. A cikk végén megjegyezte, hogy számára a boszorkányság segített abban, hogy önmagára leljen, és mára csak csupa pozitív dolgot tesz ereje segítségével. Aztán a cikk a fiókom aljára került, engem meg arculcsapott az élet. Biztos jövő várt volna, ám a Végzet közbeszólt. Több hónapos lelki szenvedés után nagy erőfeszítesembe került, amíg új életet kezdhettem, és a cikk újból a kezembe akadt. Rögtön kivettem az első könyvet a könyvtárból, ami a témához kapcsolódott, ez Scott Cunningham Élő wiccája volt. Egy boldog és harmonikus életet ígért, mint minden vallásról szóló könyv. De ez a vallás tetszett. Soha nem voltam ellene a kereszténységnek, az egyháznak viszont annál inkább... Már korábban megértettem, hogy csak egyetlen isteni energia létezik, nevezzük és tiszteljük bárhogyan. Ám a pogányság lett számomra az az út, ami leginkább megfelelt számomra, amin kereshetem a Tökéletességet. Rúnákon, Taroton, varázslatokon, szertartásokon át...

*elnézést, ha tényleg van ilyen újság